A szájüregben leggyakrabban előforduló megbetegedés a szuvasodás mellett a fogágybetegség. Egyes becslések szerint a populáció 70%-át érinti. A parodontitis kiváltó okai a nem megfelelő szájhigiénia, a dohányzás és az örökletes tényezők. A fogágybetegségnek az 1999-es osztályozás szerint agresszív és krónikus, valamint lokális és generalizált formáját különböztetjük meg az érintettség mértékétől függően. Főbb jellemzői közé tartozik a fog tartószerkezetének elvesztése és gyulladt parodontális tasakok képződése, melyekre jellemző a vérzés, ödéma, gyakran genny ürül valamint kellemet szájszaggal is párosul ez a betegség. A parodontitis elsődleges kiváltó okaként említhető a bakteriális infekció, melyet a nem megfelelő szájhigiénia okoz. A 3 mm-nél mélyebb tasakok kezelést igényelnek, mely az elsődleges nem műtéti parodontális terápiával kezdődik. Ez egy szupra és egy szubgingivális tisztításból áll. A nem műtéti parodontális terápia arany standardja az ún. gyökérfelszín simítás és polírozás (angolul scaling and root planing (SRP)), melynek segítségével a subgingivális fogkő és plakk eltávolításra kerül, mely bővelkedik parodontopatogén gram-negatív baktériumokban (A. actinomycetemcomitans, P. gingivalis, P. intermedia). A kauzális terápia fő célja a gyulladás fokának csökkentése  és a fogágy  regenerációs mechanizmusainak serkentése. A generalizált  előrehaladott krónikus parodontitis és az agresszív parodontitis esetében elengedhetetlen az antibiotikumok bekapcsolása a terápiába, hogy a betegséget megállítsuk. A subgingivális felrakódások mechanikus eltávolítása és a tasak kürettázs nagyon fontos része a kezelésnek, mely a bakteriális biofilm eltávolítását jelenti, mely a subgingivális plakkban és fogkőben található. Kémiai szerek, mint pl. a hidrogén peroxid, jód, klórhexidin, fotodinamikus terápiák és végül az aktív oxigénen alapuló készítmények is bekapcsolhatók a terápiába. A klórhexidin évek óta arany standardként ismert a kauzális terápiában, valamint a plakk kémiai kontrolljában. Előnyös tulajdonságai mellett számos mellékhatása is van: ízérzészavar, fekete szőrös nyelv megjelenése, fogelszíneződés. Hiányosságai miatt megnőtt az igény egyéb kémiai szerek kutatása iránt, melyek használata nem okoz mellékhatásokat. Az OXYSAFE egy szabadalmaztatott technológia, mely aktív oxigénen alapul (hidrokarbon-oxigén komplex), mely a száj nyálkahártyájával érintkezve aktiválódik, így az oxigén a kezelési területen szabadul fel, mely jelentős hatást fejt ki az anaerob bakteriális flórára.

Leegyszerűsítve a biofilmben lévő fehérjék oxidálódnak, melynek következtében a biofilm áteresztőképessége növekszik a parodontológiai tasak mélyebb részei felé. Ezáltal az anaerob baktériumok nem férnek hozzá a táplálékutánpótláshoz, leválnak a fogfelszínről és elpusztulnak. rezistencije. Az OXYSAFE két különböző viszkozitásban érhető el: gél és folyadék. A szulkuszfolyadék (20 µl/h) képződése és a gyökérfelszín tisztítás után létrejövő vérzés miatt az OXYSAFE gél állagának használata a javasolt. Mivel a gél hosszabb ideig marad a tasakban, így a hatása elnyújtott, meggátolja a baktériumok korai rekolonizációját. A páciensek számára az OXYSAFE folyadék formájában is elérhető, mellyel kémiai plakkontrolt végezhetnek napi 2x-i szájöblítéssel fogmosás után. A szájüreg mikrokörnyezetének oxigénnel való feldúsítása pozitív hatással van a fogágy támasztószöveteinek regenerációjára. Az OXYSAFE antibakteriális és fungicid hatású, viszont nem károsítja az eritrocitákat és leukocitákat. A nyálkahártya sejtjeire és az osteoblastokra nincs kihatással. Az OXYSAFE nem citotoxikus és nem tartalmaz peroxidot és szabadgyököket. Rezisztencia veszélye nem áll fenn.

Esetbemutatás
A páciens a Zágrábi Parodontológiai Klinikára érkezik első vizsgálatra. A páciens 55 éves, dohányos, nincs szisztémás betegsége. A panorámaröntgen és a klinikai vizsgálat alapján fogágybetegség állapítható meg. A szondázási mélység a 11-es fognál 7 mm meziálisan és disztálisan, valamint vérzés tapasztalható. Nagymértékű csontveszteség áll fenn (1. és 2. kép).

1-2. A szondázási mélység 7 mm meziálisan és disztálisan egyaránt. Kifejezett vertikális csontpusztulás.

A pácienssel való megbeszélés után iniciális parodontális terápiát hajtottunk végre és aktív oxigén bázisú készítményt (OXYSAFE) alkalmaztunk. A parodontális tasakba kanül segítségével vittük be a gélt, majd 5 percig fejtette ki hatását. 5 perc után piezo eszköz segítségével subgingivális megmunkálást végeztünk (3-6. kép). A szubgingivális megmunkálás után ismételten gélt alkalmaztunk  a parodontális tasakban, melyet most a tasakban hagytunk (7.kép). 7 nap elteltével a páciens kontroll vizsgálatra érkezett, a szövetek egyértelmű gyógyulása figyelhető meg (8. kép).

3-4. Az OXYSAFE alkalmazása a parodontális tasakban, behatási idő 5 perc.

5-6. szubgingivális megmunkálás piezo eszközzel.

7. Az OXYSAFE újbóli applikációja megmunkálás nélkül.
8. Az íny állapota 7 nap elteltével.

9. 2 hónap elteltével.

Következtetés
A kauzális terápia célja a szupra- és szubgingivális lerakódások eltávolítása, mely bővelkedik baktériumokban. A biofilm megbontásával csökken a gyulladás mértéke, mely a fogágy reparációjához és regenerációjához vezet. Az OXYSAFE-fel végzett kauzális terápia eredményei: 7 nap elteltével jelentős gyógyulás és egyértelműen kisebb a gyulladás mértéke. A páciensek számára elérhető a szájöblítő folyadék, mellyel a kívánt orális flóra fenntartható. Mindenképp további kutatások szükségesek nagyobb számú alanyon.