Nondas Vlachopoulos, a Noritake Dental , MPF Brush Co “opinion leader-e”, Torontoban született, a fogtechnikusi iskolát Athénben végezte, ahol 1990-ben megalapította az „AestheticLab” fogtechnikai laboratóriumot.

Számos hands-on kurzust vezetett Görögországban és világszerte (Egyesült Államok, Dél Amerika, Európa, Ázsia, Közel-Kelet). Nemzetközi találkozók és kongresszusok meghívott előadója. Megjelentetett cikkeket görög és nemzetközi fogtechnikai folyóiratokban.

 

E kiváló előadóval olvashatnak egy rövid interjút a szöveg folytatásában:

DM: Hogyan hatott önre a fogtechnikai iskola?

Nondas: A fogtechnikai iskola nagy mértékben hatott rám. Két fogtechnikai iskolát is elvégeztem, és azt gondolom, hogy a tökéletes elméleti felkészültség nagyon fontos egy fogtechnikus kiteljesedéséhez és egy magasabb technikai szint eléréséhez. Nem azok közé tartozom, akik azt vallják, hogy pusztán a laboratóriumi munka és a tehetség elegendő. A fogtechnikus munkája a tudomány és a művészet ötvözete. Az elméleti tudás: a morfológia, kémia, fizika, biológia, valamint az anyagokról szerzett ismeretek vezetnek minket a mindennapi laboratóriumi munka során felmerülő problémák megoldásához és megértéséhez.

A gyakorlat önmagában nem elegendő… váratlan kérdések merülhetnek fel a tudás hiányából eredően.
Az elmélet sem elegendő önmagában… csak tisztán elméleti tudás alapján egyedi technikákat alkalmazunk és standardizált formák készülnek. Ezek mellőzik a spontaneitást, egyediséget és személyességet, melyekre a természet képes.
Egyenlő mértékben fontos mindkettő… A tudás hatalom és a tudatlanság félelemhez vezet.

DM: Gondolta,hogy a végzése után ilyen sikeres lesz?

Nondas: Egyáltalán nem!! Amikor nagyon fiatal voltam, álmodoztam arról, hogy szeretném feszegetni a határaimat. Ezért kezdtem el még elég korán fotózni, kísérletezni éjjelente több órán keresztül, hétvégéken át, végeláthatatlanul dolgoztam. Nem volt szerencsém egy technikus mestertől megszerezni azt a tudást, ami segítségemre lett volna és rengeteg időt takaríthatott volna meg nekem. Tehát egyedül kellett próbálkoznom, de amikor meg kellett lépnem egy következő lépcsőfokot a fejlődésben, úgy éreztem, mindig készen álltam.

DM: Mikor került kapcsolatba az MPF és Noritake cégekkel?

Nondas: George Papadopoulost, az MPF cég tulajdonosát, akivel egyébként baráti viszonyt is ápolok, már korábban is ismertem, amikor még fogtechnikusént dolgozott. Pár évvel később megalapította az MPF céget, azóta is közeli barátok vagyunk és segítünk egymásnak. A Noritake cég 25 évvel ezelőtt keresett meg, amikor elkezdtem a kerámiás pályafutásomat. Sok rendkívül jó cég létezik kiváló termékekkel, de ezeket mindig rendkívül jó és erkölcsös emberek irányítják. Az őszinteségük és tisztességes szerződéseik miatt dolgozom még mindig velük.

DM: Mindenki tudja, hogy ön a legjobb ebben az szakmában, de szeretnénk tudni, van-e példaképe?

Nondas: Természetesen nem én vagyok a legjobb fogtechnikus. Nagyon sok technikus végez nagyon jó munkát. Vannak köztük idősek és fiatalok is, akik szerelmesei a gyönyörű és természetes dolgoknak, csodálom őket. Az első inspirálóm volt Gerald Ubassy, valamint Mr. Aoshima és Mr. Kataoka, akik abban az időben legendásak voltak, amikor még a tudást nem lehetett ilyen könnyen terjeszteni világszerte, mint napjainkban. A bennük rejlő tehetség mindig elbűvölt engem is de egyszerre félelmetes is volt számomra, nem tudtam, lehetek-e valaha is hozzájuk hasonló.

DM: Hogyan fejleszti magát?

Nondas: Rengeteg tanulással, gyakorlással, kitartással és türelemmel, szenvedéllyel... Azt vallom, hogy a minőségi gyakorlásnál a ráfordított idő mennyisége egyáltalán nem számít, ez csak később fizetődik ki... Először a saját hibáink felett kell ítélkezzünk, és aztán a másoké felett. A kifogásokat a gyenge és önző embereknek találták ki.

DM: Még mindig szenvedélyesen dolgozik?

Nondas: Természetesen! Mindennap egyre nagyobb szenvedéllyel! Ha előlről kellene kezdenem az életemet, ugyanezt a foglalkozást választanám. Amikor a munkád élettapasztalatokal ruház fel, jobb emberré tesz, jó irányba változtat és emlékeztet arra, mire születtél, rajongani fogsz érte.

DM: Mik a tervei a jövőre nézve?

Nondas: Továbbképzéseket szeretnék tartani és terjeszteni a tudást. Jobbá válni minden nap. Tobábbírni és befejezni a könyvemet, amit már elkezdtem. Barátokat gyűjteni a világ minden tájáról, akik szeretni fognak és én is őket. Egészségesnek maradni mindazokért, akiket szeretek, békés és harmónikus családi élet megteremteni.

DM: Milyen tanácsot adna azoknak a fogtechnikusoknak, akik még a karrierjük elején vannak?

Nondas: Az a tanácsom más fogtechnikusok számára, hogy kitartással, türelemmel, szenvedéllyel tanuljanak, gyakoroljanak minél többet mindennap. Minden technikusnak a nap végén meg kellene várnia az utolsó égetést, hogy ellenőrizhesse a munkája eredményét, nem szabadna elhagynia a munkahelyét csak azért, mert a munkaideje lejárt. Amikor egy oktató szeretettel ad át tudást, izgatottá kell tegye a hallgatót, mert a nem pusztán információátadás, felbecsülhetetlen érték. Amikor valaki ezt értékeli, az rengeteget jelent a személyisége és tanulása szempontjából. A mi képzettségünk az agyunkból, és nem pusztán a kezünkből ered.

DM: Mit gondol, mi a jövője a fogászati szakmának?

Nondas: A jövőben az emberi ügyesség, tehetség és a technológia ötvözete fog érvényesülni. Olyan fejlett iskolák fognak létrejönni, amelyek még több tudás megszerzését teszik lehetővé. Mindemellet a szakma erkölcsi alapjainak átadása az elkövetkező fogtechnikus generációknak továbbra is nagyon fontos marad. Mindezek után a tehetség a technológiával fog egyesülni, nem csak az anyagi gyarapodás, hanem a még pontosabb fogtechnikai munkák létrejöttének érdekében.

DM: Hogy érezte magát a kurzusán Zágrábban?

Nondas: Először is szeretném megköszönni a vendéglátást és a meleg fogadtatást. Nagyon jó és figyelemre méltó emberekkel találkoztam. Megtiszteltetésnek venném, ha a jövőben ismét találkozhatnánk!